 
Megint
"Nohát, nohát, megint itt vagy?"
Kérdezed, s vigyorba fullad
Őrjöngő, hamis szád, mellyel
Gyakran lát téged az ember.
Áldozatban azzal keltesz
Bizalmat, majd újra nevetsz.
Kihasználod, felperzseled,
S továbbéled kis életed.
Ó, nem mindig csúf arcod,
Maszkot viselsz, gaz álarcot,
Én látom azt, én ismerem:
Felfeded azt sokszor nekem.
"Nocsak, nocsak" szólt a hangod,
S villám csattant, ég is sajgott,
Kezedből meg, mint a csillag,
Oly ragyogó szikra villant.
Ég az erdő, ég a tenger,
Megint
Szo:sszenet IX.
Szemembe nézz, ne a számra,
Ott a lelkem gyönge fája.
Ott a szellem, ott a holdfény,
Minden ott van, mi az enyém.
Szemembe nézz, ne a számra,
Ott jön ki a vészek ára,
Ott folyik ki, onnan buggyan,
Minden, mi a szíven loccsan.
Szemembe nézz, ne a számra!
Zöld patakom kis folyása
Ellepi a hamisat,
Szól mindig csak igazat.
2012. március 24., Budapest Szo:sszenet IX.in 2012
Keringo=
És mert a mi szürkénk
Nem lesz az sohasem,
Mosollyal dalolok
Még egyet kedvesen.
Élek a jövőnek,
Lakom én a múltban;
Virulva ragyogok
Fent, az égi porban.
Képzelek pirosat,
Kékeket és zöldet,
Villogó fehéret,
Vöröset és földet.
S míg az égi vándor
Tovafut az éjben,
Kezemmel rajzolok
Csillagot a mélyben.
Üveget morzsolok,
Kacagok a szélnek,
Bagollyal röpülök;
Örvendek a télnek.
Pirulva álmodok
Zölden őszi tájról,
Könnyezve merengek
Mi Keringo=in 2012, Entry
Te
Lassan libbenő lepke, lebegni mersz-e?
Mersz-e, ha kioldom fehér szárnyaim,
Velem?
Vérünktől vöröslik a hófehér tájék;
Kacagva fagyunk meg e boldog órán még,
Vagy csillagokkal borítod életem?
Vagy inkább bőrömbe rajzolsz
Perzselve pusztító álmokat?
Holdtól pislákoló tájon,
Hol zizegve szökkennek az árnyak,
Énekelsz-e nekem? Velem?
Míg az árnyak ránk találnak?
Persze, hiszen ezért élünk,
Akkor jó, ha forr a vérünk,
És sikolyunkt Tein 2012
Mada'r
És ím, hát ketrecbe zártak
Annyi szabad, vidám nap után.
Gondolom, most vége lesz a nyárnak,
Hiába csüngök gazdámnak karján.
Pihés, arany szárnyaim rendezem,
És várok arra, hogy megérintsenek,
S ha így van, csodás dalom elkezdem,
Mert komor óráim most nincsenek.
Vajon miért fordulnak felém,
Kik eddig sohasem tették?
Miért szórnak magot elém,
Kik ezelőtt folyton elvették?
És ím, hát ketrecbe zártak,
De boldogan telnek a fényes napok.
Új ablaka nyíl Mada'rin 2012
Balkon
A nedű édesen lappang
Sötét, árnyas alkonyon,
S míg a bogár zizegve szárnyal,
Illatával csüng a balkonon.
A zöld kacs csavarogva szakít,
Szakít a fallal, és lábra áll.
Szövedékeiből karokat fon,
S a méh remegve tovaszáll.
Arcát torz mosoly csúfítja,
Szemében őrület villan,
És fejében vészesen csendül,
Morbid gondolatok vágya csillan.
Ő most a vadász, s az ember a vad.
Ő most a teremtő hatalom a világon.
Ő most a víz, a föld, a fagy, Balkonin 2012, Entry
|
Sta.sh
