Keringo= És mert a mi szürkénkNem lesz az sohasem,Mosollyal dalolokMég egyet kedvesen.Élek a jövőnek,Lakom én a múltban;Virulva ragyogokFent, az égi porban.Képzelek pirosat,Kékeket és zöldet,Villogó fehéret,Vöröset és földet.S míg az égi vándorTovafut az éjben,Kezemmel rajzolokCsillagot a mélyben.Üveget morzsolok,Kacagok a szélnek,Bagollyal röpülök;Örvendek a télnek.Pirulva álmodokZölden őszi tájról,Könnyezve merengekMi
Te Lassan libbenő lepke, lebegni mersz-e?Mersz-e, ha kioldom fehér szárnyaim,Velem?Vérünktől vöröslik a hófehér tájék;Kacagva fagyunk meg e boldog órán még,Vagy csillagokkal borítod életem?Vagy inkább bőrömbe rajzolszPerzselve pusztító álmokat?Holdtól pislákoló tájon,Hol zizegve szökkennek az árnyak,Énekelsz-e nekem? Velem?Míg az árnyak ránk találnak?Persze, hiszen ezért élünk,Akkor jó, ha forr a vérünk,És sikolyunkt
Kulcs Egy elzárt, kis doboz mélyénÉlnek a félelmek, a dalok.Ott laknak, míg majd a végénEljönnek értük a halvány angyalok.Nyakukban hordozzák a kulcsát,Kulcsát az örök szabadságnak,De csak az kaphatja meg jussát,Ki ellenszegül a boldogságnak.S az Úr, a leghatalmasabb,Ő mindig is kényelemre vágyott.S az Angyal, ki magasztosabb,Folyton reménytelenséget látott.Legyek Angyal? Kis doboz, mit vársz?Kulcsom beleillik-e a zárba?S ha kinyitom, Úr, mondd: ott állszMajd ke
Mada'r És ím, hát ketrecbe zártakAnnyi szabad, vidám nap után.Gondolom, most vége lesz a nyárnak,Hiába csüngök gazdámnak karján.Pihés, arany szárnyaim rendezem,És várok arra, hogy megérintsenek,S ha így van, csodás dalom elkezdem,Mert komor óráim most nincsenek.Vajon miért fordulnak felém,Kik eddig sohasem tették?Miért szórnak magot elém,Kik ezelőtt folyton elvették?És ím, hát ketrecbe zártak,De boldogan telnek a fényes napok.Új ablaka nyíl
Balkon A nedű édesen lappangSötét, árnyas alkonyon,S míg a bogár zizegve szárnyal,Illatával csüng a balkonon.A zöld kacs csavarogva szakít,Szakít a fallal, és lábra áll.Szövedékeiből karokat fon,S a méh remegve tovaszáll.Arcát torz mosoly csúfítja,Szemében őrület villan,És fejében vészesen csendül,Morbid gondolatok vágya csillan.Ő most a vadász, s az ember a vad.Ő most a teremtő hatalom a világon.Ő most a víz, a föld, a fagy,