Sta.sh
Iteradnos
by ~aei-dailA csúfság remegve araszolt a télben,
Hitte, most végre megérti célját.
És majd eléri, ha itt lesz az ideje.
Ám még is rettegve küzdötte tovább magát.
A szépség hozta a tavaszt és a kedvet,
Kacagva szárnyalt a nyomorult körül,
Nem figyelve semmire önnönmagán kívül,
Így végül ostobasága kerekedett fölül.
Mert a szépség folyton meghal a télben,
A csúf pedig örökké megmarad,
Hiába bármilyen beszéd vagy kívánság,
Az átkozott seb ismét felszakad.
A csúf röhög, mint aki jól tette dolgát,
És halhatatlan léte most végre felragyog,
És a szép kínok között ébred majd fel egyszer
Ott, ahol léteznek most is angyalok.
És nekünk már csak a vágyakozás marad,
Hiába ismerjük saját tükörképeinket,
Szenvedünk döntéseink súlyai alatt,
Míg végül az őrület kerít hatalmába minket.
A csúfság remegve araszolt a télben,
Hitte, végre megértette célját.
S lappangva araszolt mindennek mélyére,
Lelkek ezreiben lelte meg otthonát.
2012. január 24., Budapest
--
Blog - Sci-fantasy FRPG