

Megint "Nohát, nohát, megint itt vagy?"Megint by ~aei-dail
Kérdezed, s vigyorba fullad
Őrjöngő, hamis szád, mellyel
Gyakran lát téged az ember.
Áldozatban azzal keltesz
Bizalmat, majd újra nevetsz.
Kihasználod, felperzseled,
S továbbéled kis életed.
Ó, nem mindig csúf arcod,
Maszkot viselsz, gaz álarcot,
Én látom azt, én ismerem:
Felfeded azt sokszor nekem.
"Nocsak, nocsak" szólt a hangod,
S villám csattant, ég is sajgott,
Kezedből meg, mint a csillag,
Oly ragyogó szikra villant.
Ég az erdő, ég a tenger,


Szo:sszenet IX. Szemembe nézz, ne a számra,Szo:sszenet IX. by ~aei-dail
Ott a lelkem gyönge fája.
Ott a szellem, ott a holdfény,
Minden ott van, mi az enyém.
Szemembe nézz, ne a számra,
Ott jön ki a vészek ára,
Ott folyik ki, onnan buggyan,
Minden, mi a szíven loccsan.
Szemembe nézz, ne a számra!
Zöld patakom kis folyása
Ellepi a hamisat,
Szól mindig csak igazat.
2012. március 24., Budapest


Keringo= És mert a mi szürkénkKeringo= by ~aei-dail
Nem lesz az sohasem,
Mosollyal dalolok
Még egyet kedvesen.
Élek a jövőnek,
Lakom én a múltban;
Virulva ragyogok
Fent, az égi porban.
Képzelek pirosat,
Kékeket és zöldet,
Villogó fehéret,
Vöröset és földet.
S míg az égi vándor
Tovafut az éjben,
Kezemmel rajzolok
Csillagot a mélyben.
Üveget morzsolok,
Kacagok a szélnek,
Bagollyal röpülök;
Örvendek a télnek.
Pirulva álmodok
Zölden őszi tájról,
Könnyezve merengek
Mi


Te Lassan libbenő lepke, lebegni mersz-e?Te by ~aei-dail
Mersz-e, ha kioldom fehér szárnyaim,
Velem?
Vérünktől vöröslik a hófehér tájék;
Kacagva fagyunk meg e boldog órán még,
Vagy csillagokkal borítod életem?
Vagy inkább bőrömbe rajzolsz
Perzselve pusztító álmokat?
Holdtól pislákoló tájon,
Hol zizegve szökkennek az árnyak,
Énekelsz-e nekem? Velem?
Míg az árnyak ránk találnak?
Persze, hiszen ezért élünk,
Akkor jó, ha forr a vérünk,
És sikolyunkt


Kulcs Egy elzárt, kis doboz mélyénKulcs by ~aei-dail
Élnek a félelmek, a dalok.
Ott laknak, míg majd a végén
Eljönnek értük a halvány angyalok.
Nyakukban hordozzák a kulcsát,
Kulcsát az örök szabadságnak,
De csak az kaphatja meg jussát,
Ki ellenszegül a boldogságnak.
S az Úr, a leghatalmasabb,
Ő mindig is kényelemre vágyott.
S az Angyal, ki magasztosabb,
Folyton reménytelenséget látott.
Legyek Angyal? Kis doboz, mit vársz?
Kulcsom beleillik-e a zárba?
S ha kinyitom, Úr, mondd: ott állsz
Majd ke